in English Akadálymentes megjelenítés Instagram Facebook
Közös örökségünk a múzeum!

Örökbe fogadtunk egy ovit!

 2019.12.13 09:35

20191201_155632.jpg Elképesztő és egyben megható volt látni, ahogy a múzeumi dolgozók közül szinte mindenki a magáénak érezte a hernádkaki ovisok ügyét. Volt, aki a szomszédjait is bevonta az adakozásba és tőlük is hozott ruhákat, játékokat. A viszonylag magas összegű pénzadomány mellett sok egyéb hasznos kreatív eszköz, csoki, ruha és játék jött össze.
December 2-án betuszkoltunk mindent az autóba és a gyönyörű, sűrű hóesésben elindultunk az ország egyik legszebb településére, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádkakra.

 

Néhány hete szörfölgettem a neten, amikor felfigyeltem egy igazán kedves és ígéretesnek mutatkozó „Örökbe fogadtam egy ovit!”nevű kezdeményezésre. A mozgalmat Baráth Hella - aki egyébként egy nagyon pozitív, vibráló személyiségű hölgy - indította el az egyik közösségi oldalon. Az előbbi vele kapcsolatos kedvező benyomás egy kettőnk között zajló telefonbeszélgetés során alakult ki bennem. Egy alaklommal a részemről örökbe fogadott ovi vezető óvónője helyett véletlenül az ő telefonszámát csörgettem meg, és ha már így alakult egy kis csevegésbe merültünk. Akkorra már az általa indított mozgalom annyira kinőtte magát, hogy több internetes portálon is megjelentek róla és a felkarolt ügyről cikkek, a facebook csoportja pedig már több mint 1000 főt számlált. Felteszem rengetegen kereshették már addig is, úgyhogy nem lettem volna meglepve, ha gyorsan igyekszik lerázni engem. De nem így történt, egy nagyon közvetlen barátságos és lelkes illetőt sikerült megismernem személyében.
A mozgalom lényege röviden, annyi, hogy összehozza a hátrányos helyzetű óvodákat azokkal, akik segíteni szeretnének akár úgy, hogy pénzzel, bevásárlással támogatják az intézményeket, akár úgy, hogy saját gyermekeik kinőtt ruháit, megunt játékait ajánlják fel.
Aki regisztrál a csoportba néhány napon belül kap egy levelet, hogy melyik magyarországi ovit segítheti a továbbiakban. Mivel sok a jelentkező, ezért a csoport adminjai választanak ovit elkerülvén az aránytalan eloszlást. Egy óvoda több örökbefogadó szülőt is kap, így van lehetőség az összefogásra. A válasz-email-ben benne van az óvoda címe, mindenféle elérhetőségek, valamint az ovi hiánylistája. Egyszerű, de nagyszerű. Így találkozik a kereslet és kínálat. 
Nagyon megtetszett az ötlet, nemcsak azért, mert a részemről eddig őrizgetett ide-oda rakosgatott gyerekjátékok, mesekönyvek, ruhák, ágyneműk már nem foglalják tovább a garázsban a helyet, hanem azért, mert ezúttal biztos lehetek benne, hogy ezek a holmik azokhoz a kis ovisokhoz kerülnek, akik igazán rászorulnak, és egy olyan személy fogja szétosztani, aki közvetlenül rálát arra, hogy kinek mire van szüksége. Nem beszélve arról, hogy az adomány egy részével az egyébként is alul fizetett óvodai személyzetet is támogatjuk, akik gyakran saját forrásból fedezik az óvoda megfelelő működéséhez szükséges tisztító, fertőtlenítő szereket, vagy a gyerekek mentális fejlődéshez elengedhetetlen foglalkozások eszközeit.
Szóval regisztráltam, másnap pedig jött az email, az örökbe fogadott ovim: Hernádkak Községi Napraforgó Napköziotthonos Óvoda. Felhívtam az vezető óvónőt, hogy megkérdezzem, mire van szükség a hiánylistájukon szereplő holmikon felül. Közeledvén Mikulás ünnepe a mikuláscsomagokat említette, azt várják nagyon a gyerekek, felelte. Gondoltam jó lenne mind a 68 gyereknek küldeni néhány csokit a csomagba.
Egyszer csak bevillant az ötlet, miért ne vonnám be a múzeum dolgozóit is az adakozásba. Küldtem egy körlevelet, hogy aki szeretne, teljesen anonim módon adakozhat akár pénz formájában, akár egyéb, a hiánylistán szereplő holmikkal.
Elképesztő és egyben megható volt látni, ahogy a múzeumi dolgozók közül szinte mindenki a magáénak érezte a hernádkaki ovisok ügyét. Volt, aki a szomszédjait is bevonta az adakozásba és tőlük is hozott ruhákat, játékokat. A viszonylag magas összegű pénzadomány mellett sok egyéb hasznos kreatív eszköz, csoki, ruha és játék jött össze.
December 2-án betuszkoltunk mindent az autóba és a gyönyörű, sűrű hóesésben elindultunk az ország egyik legszebb településére, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádkakra.
Lassan haladtunk, így épségben meg is érkeztünk. Az adományokat a hátsó bejáraton vittük be. Az óvoda vezetője kedvesen fogadott, körbe vezetett a három csoportszobával rendelkező oviban. Találkozhattam a gyerekekkel is, éppen piros mikulásokat festegettek. Az általunk hozott akril festékek tehát már biztosan jó helyre kerültek. Sajnos azt már nem tudtuk megvárni, hogy kibontsák a csomagokat, indulnunk kellett tovább, hogy az utakat is egyre vastagabban betakaró hó nehogy rabul ejtsen minket, egyébként is a daduska nénik már ebédhez készülődtek. Az óvoda vezetőjétől viszont ígéretet kaptam, hogy mindenképp megörökítik a játékok kiosztásának pillanatát.
Azt még el kell mondanom, hogy miért tartottam szükségesnek megjelentetni ezt a kis történetet a honlapunkon amellett, hogy magamat sztároljam (csak vicceltem), valamint az önzetlen összefogás erejének bemutatása végett, az hogy a véletlennek köszönhetően sikerült egy olyan településről óvodát örökbe fogadni, ami a bronzkorral foglalkozó régészek számára az egyik legismertebb bronzkori temető helyszíne. A múzeum régészeti osztályának vezetőjeként milyen más óvodát kaphattam volna, mint egy kiemelkedő régészeti lelőhelynek nevet adó település óvodáját. Ráadásul abban az évben, amikor pont egy bronzkori tematikájú időszaki kiállítást rendezett a múzeum régészeti osztálya. 

Szerintem ez nem véletlen. Szerintetek?
Erről a közismert bronzkori temetőről a következőkben Nagy Fanni bronzkoros kolléganőm fog egy kis ismeretterjesztő cikket közzé tenni a múzeum honlapján. Már alig várom!
De addig is illusztrációnak néhány kép az oviról, a gyerekekről és a sok-sok összegyűjtött adományról.

Kelemen Angéla

20191202_111313.jpg 20191202_112534.jpg 20191202_111722.jpg 20191202_145344.jpg