in English Akadálymentes megjelenítés Instagram Facebook
Közös örökségünk a múzeum!

Hernádkak – kitekintés a múltba

 2020.02.19 18:09

2019. decemberében a Damjanich János Múzeum dolgozói Kelemen Angéla, a régészeti osztály vezetőjének szervezésében „örökbe fogadtak egy ovit”. A program keretein belül adománygyűjtésbe kezdtünk, és Hernádkak község óvodájának nélkülözhetetlen alapellátást, a kicsiknek pedig mikuláscsomagokat állítottunk össze. 

Talán a helyiek közül kevesen tudják, de Hernádkak fontos titkokat rejt a múltból. 1.png (1. kép) Többek között ezért is esett a választásunk erre az óvodára adományunk célpontjául, ugyanis a Krisztus előtti második évezredben a kis község fontos temetkezési helyként szolgált az itt élő középső bronzkori, ún. Füzesabony-kultúra képviselői számára. Az általuk készített kerámiaedények és bronztárgyak gyönyörű példái a bronzkor legremekebb műalkotásainak. Ekkoriban a gazdagon díszített, mívesen kialakított tárgyak virágkorukat élték (2. kép), 2_1.jpg nem csupán az Északi-középhegységben, de a Kárpát-medence egész területén, így Jász-Nagykun-Szolnok megyében is. Ennek okán a Damjanich János Múzeum raktárjában számos olyan tárgy 10.png fekszik, mely a Hernádkakról származó tárgyakhoz hasonló. Ezért is gondoltuk, hogy  röviden bemutatnánk a temetőt, és felhoznánk néhány Szolnok megyei példát, amik  összekötik e két területet (10, 11. képek). 
A többszáz síros temető részletét több mint száz éve, az 1930-as években tárta fel a magyar régészet egyik úttörője, Tompa Ferenc. A temető pontos helye már a feledés homályába veszett, de nagyjából a község katolikus és református temetőit összekötő gyalogút környékén lehetett az egykori feltárás. A helyiek közül páran még emlékeznek, vagy hallottak az ásatásokról. A község korábbi polgármestere, Juhász Sándor édesapja például tevékenykedett az ásatáson. 
Az egykoron itt élt bronzkoriak szigorú szabályok szerint temették el halottaikat. Oldalt fekve, lábukat felhúzva, karjaikat maguk elé helyezve, „magzat” pózban helyezték őket 3_1.jpg végső nyugalomra (3. kép). A legtöbb esetben É-D vagy D-É irányú tájolással, a nőket bal, a férfiakat pedig jobb oldalukra fektették úgy, hogy arcuk mindig a felkelő nap irányába nézett. Néhány kivételes esetben elhamvasztották szeretteiket. Ilyenkor hamvaikat urnákba helyezték (4. kép).  Mind az elhantoláskor, mind pedig a hamvasztáskor kerámiaedényekben ételt és italt, használati tárgyakat és ritkán fegyvereket helyeztek a sírokba, hogy az elbúcsúztatott semmiben ne szenvedjen hiányt a túlvilágon. A korban általában jellemző nagy csecsemőhalandóság e temetőben is megmutatkozik, viszonylag sok a csecsemő és gyermeksír ugyanis. Az átlag életkor egyébként ekkoriban a maihoz képest igen alacsony, 30-35 év volt. 
A bronzkor ezen időszakából már ismerünk a társadalmi tagolódásra utaló jeleket. Hernádkakon a sírok között egyes személyeket gazdagabb mellékletekkel temették el, mint az átlagos lakosokat. Egy női sírból például 3 bögre, 1 tál, 2 bronz tű (5. kép), 4.jpg valamint feltehetően valamilyen ruhadíszként vagy ékszerként szolgáló 74 aranypityke, 40 borostyángyöngy és 9 bronz spirális is előkerült (6. kép). Egy férfi sírban 3 egymásra fektetett vaddisznóagyarból készült félhold alakú lemez, melyeknek a szélein lévő átfúrás bizonyítja, hogy valamire felrögzítve hordhatták. A temető anyagából az is  egyértelművé válik, hogy a gazdagságot nem csupán a felnőttek élvezhették. Egy gyermek sírjában 4 kis aranypityke, 2 arany és 5 borostyángyöngy is volt. Értékes melléklettípus egyébként az ún. arany hajkarika, mely a középső bronzkorban sokszor kerül elő gazdag sírokból és kincsleletekből (7. kép), valamint a bronz kar- vagy lábtekercsek is (8. kép). Az igen nagy értékkel bíró aranyból, és a messzi földről  kereskedelemmel ideszállított, borostyángyöngyökből álló ékszereket csupán kevesen engedhették meg maguknak. A bronzkor közepén az egyre nagyobb értékekkel bíró személyek kiemelkedésével párhuzamosan megfigyelhető a fegyverek nagyobb arányú megjelenése is. Ez megfigyelhető Hernádkak esetében is, a férfisírokból gyakran kerülnek elő tőrök, lándzsák és balták (9. kép). 
Bár a temető egykori lakosai már rég a feledésbe merültek, az innen előkerült leletanyag sok új információval szolgált a régészet számára ahhoz, hogy jobban megértsük a bronzkori embereket. Sajnos azt nem tudjuk, hogy a Hernádkak környékén élők hogyan nevezték magukat. A régész szakma egy híres településük, Füzesabony-Öregdomb után Füzesabony-kultúraként tartja számon ezt a népességet.


Nagy Fanni

régész

 

6.jpg 9.png 8.png 7.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:
Bóna, István: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. ArchHung 49. 1975. Budapest.
B. Hellebrandt Magdolna: Gesztely–Hernádkak–Nagypart helyszíne és régészeti leletei. HOMÉ XLIV. 2005. 5-23.
Meier–Arendt, W. (Hrsg.): Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. 1992. Frankfurt am Main.
Tompa, Ferenc: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912–1936. BRGK 24–25. 1934–1935. (1935) Berlin. 27–127.

 


1. kép: Hernádkak elhelyezkedése a térképen. forrás: maps.google.com
2. kép: Díszített edények Hernádkakról. (BÓNA 1975)
3. kép: Csontvázas temetkezés Hernádkakról, a halott lábánál edénymelléklettel. (BÓNA 1975)
4. kép: Urnás hamvasztott temetkezés Hernádkakról. (BÓNA 1975)
5. kép: Bronz tű Hernádkakról. (BÓNA 1975)
6. kép: Arany pitykék és borostyángyöngyök Hernádkakról. (SCHALK 1992)
7. kép: Hernádkakról származó aranyhajkarikák rajzai. (SCHALK 1992)
8. kép: Bronz kar- vagy lábtekercs Hernádkakról. (HELLEBRANDT 2005)
9. kép: Bronz fegyverek Hernádkakról. (HELLEBRANDT 2005)
10. kép: A Füzesabony-kultúra egy jelentős temetőjének, Tiszafüred–Majoroshalom egyik sírja, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. (KOVÁCS 1992)
11. kép: Arany hajkarikák Jászdózsáról, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. (STANCZIK-TÁRNOKI 1992)