Állandó kiállítások
Élők háza – holtak hazája. Tízezer év települései és temetkezései a Tisza mentén
A régészeti állandó kiállítás látványában modern, ugyanakkor tematikájában kifejezetten didaktikus módon, a régészeti tárgyakon keresztül igyekszik bemutatni a megyében előforduló összes régészeti korszakot az őskőkortól kezdve a török korig bezárólag. Hogy ez a hagyományos módszer ne váljon unalmassá, apró ötletekkel, rajzos rekonstrukciókkal, fotó montázs fallal (ásatási életképek) kívánjuk feldobni a látogató kalandozását az időben, térben pedig azzal a három, részleges épület-rekonstrukcióval, melyek megszakítják a folyamatos, egybefüggő tárlórendszert. A múzeumpedagógiai foglalkoztató sarok az ifjabb korosztály számára nyújt szórakozást. Aki pedig mélyebben érdeklődik a régészet iránt, az elmerülhet a felkínált informatikai anyagban, mely a kiállításban elhelyezett információs pultokon érhető el.
Ezt látták a csillagok - Másfél évszázad régészeti tevékenysége Jász-Nagykun-Szolnok megyében
A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kiemelkedő régészeinek munkásságát ismertető tárlat a szolnoki intézményben jelentős szerepet betöltött öt személy, – Hild Viktor, Balogh Béla, Kaposvári Gyula, Csalog Zsolt és Stanczik Ilona – életútját összegzi. A nagy elődök által gyűjtött és leltározott leletek, kéziratos naplók, eredeti felvételek hitelesen jelenítik meg a 19. és a 20. század régészeti mozgalmait. A Damjanich János Múzeumban dolgozó szakemberek tudományos kutatásai és ásatásai indították el a megye múltjának felfedezését, pályafutásuk és ásatási tevékenységük a mai napig fontos része az intézménynek. Méltán nevezhetjük őket a szolnoki régészet géniuszainak. A kiállítás központi egysége az a fiktív temető, ahol 19 sír mutatja be a különböző temetkezési módokat. Az ásatásokból válogatott tárgyak és eszközök érzékeltetik, hogy hová jutott el a múzeum régészeti gyűjteménye a 21. századra.
A Jászkun kapitányok nyomában
A Kunok és Jászok a magyarok között című kiállítás keretei között a látogatók jelképesen azt az utat járják be, amelyiket a több évszázaddal ezelőtt hazánkba érkező kunok és jászok megtettek. A belépéskor kun kaftánt ölthetnek magukra a vendégek.
Mesterségek művészete
A megye népművészetét a mesterségek oldaláról mutatja be, kiemelve a táji adottságok következtében meghatározó népművészeti ágakat: a fazekasságot és a szűcsmesterséget. Nemcsak a mesteremberek által készített tárgyak, hanem a munkafolyamatok is nyomon követhetők a műhely-enteriőrök segítségével.
Népművészetünk legszebb darabjai mellett a kiállításban a megyére jellemző viselet-együtteseket is megismerhetik.
Népélet a Közép-Tisza vidékén
A kiállítás a századforduló paraszti kultúráját mutatja be, amelyben a régi tárgyak, eljárások, a századokon át kialakult szemlélet keveredik a megjelenő újjal. Ezt az átmeneti korszakot mutatja be tárgyaival, a tárgyak környezetével a hagyományos parasztház elrendezésben.
Bemutatja a vízszabályozás korszaka előtti képet a halászat, a pásztorkodás, vessző-, sás- és gyékényfeldolgozás segítségével.
Városi polgárok a századelőn
A 19-20. századfordulóra Szolnokon sajátos polgári kultúra fejlődött ki, melyet sokszínűsége, különbözősége ellenére sajátos egység jellemez. Ezt mutatja be egy polgári-parasztpolgári vonásokat megtestesítő lakóházon keresztül.
A Damjanich Múzeum történeti állandó kiállítása kapcsolódik a régészeti bemutatóval exponált, a megvalósított néprajzi egységek, sőt bizonyos mértékig még a képzőművészeti tárlat speciális anyagával is aláhúzott azon elképzeléshez, miszerint Magyarországon egy kistáji egységet máshol sehol fel nem lelhető formában, azonos tematika köré csoportosítva a szakágak gyűjteményi tárgyait egyetlen helyen szemlélhesse a látogató. A választott témához, vagyis Jász- Nagykun-Szolnok megye paleolitikumtól napjainkig végigvezetett településtörténeti és lakáskultúra-vázlatához a történészek a megyére jellemző formációval, a XIX-XX. századi parasztpolgári körülmények bemutatásával csatlakoznak.
Szolnoki Képtár
A Szolnoki Képtár létrehozásának kísérletét maguk a művészek kezdeményezték azzal, hogy a Damjanich János Múzeum baloldali műteremépület két termét egybenyitva állandó kiállítást rendeztek, ahol nemcsak saját, hanem Szolnokon korábban dolgozó művésztársak alkotásait is bemutatták. A gyűjtemény ajándékokkal, cserékkel szépen gyarapodott, melyhez a Szépművészeti Múzeum is hozzájárult. A II. világháborúban és az azt követő években a gyűjtemény megsemmisült.
A Képtár létrehozásának feltételei 1996 végére teremtődtek meg azáltal, hogy a Múzeum épületéből kiköltöztek az itt helyet kapó intézmények, és az épület rekonstrukciója befejeződött. A Szolnoki Képtár a felújított múzeumépület I. emeletén tíz teremben, 670m2 alapterületen reményeink szerint végleges elhelyezésre talált.
Mednyánszky László első világháborús képei
A tárlat anyagnak a legérdekesebb része Mednyánszky László első világháború alatt készült alkotásai. Az itt látható műveit a bécsi hadügyminisztérium által létrehozott Kriegspressequartier, azaz a Sajtóhadiszállás kötelékébe kerülve készítette. Az ekkor már hatvanadik életévén túllévő festőt korára hivatkozva többszöri kérelmére sem engedték a frontra.
Az ország legnagyobb Mednyánszky-gyűjteményét Barcsay Jenő műgyűjtő adományozta a múzeumnak.
Vasziliádisz Anesztisz gyűjtemény
"Mesélő dobozok" címmel rádió-televízió gyűjtemény tekinthető meg a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A 250 db-os gyűjtemény a néhai Vasziliádisz Anesztisz magángyűjteménye. A kiállítás kertében nem csak ezeket a készülékeket láthatja a látogató, hanem a rádió és televízió szereléséhez használt alkatrészeket, a gyári és saját készítésű mérőműszereket, szerszámokat.