A kutatásról

A MAGYAR GRAFIKA „NAGY GENERÁCIÓJA” ÉS A SZOLNOKI MŰVÉSZTELEP 
Ágotha Margit, Gácsi Mihály és Rékassy Csaba életművének összehasonlító kutatása

CLICK HERE FOR THE ENGLISH VERSION >>>

A Damjanich János Múzeum hároméves OTKA kutatási témapályázatot nyert 2024–2026 közötti megvalósítással, A magyar grafika „nagy generációja” és a Szolnoki Művésztelep – Ágotha Margit, Gácsi Mihály és Rékassy Csaba életművének összehasonlító kutatása címmel (azonosítószám: K 147364). A nagyszabású kutatás három alkotó életművét állítja középpontba: Ágotha Margit (1938–2015), Gácsi Mihály (1926–1987) és Rékassy Csaba (1937–1989) munkásságában közös, hogy mindhárman elsődlegesen a művészi grafika eszköztárával dolgoztak, pályájuk a szocializmus sajátos művészetpolitikai időszaka alatt bontakozott ki, és valamennyiük munkássága erősen kötődött a Szolnoki Művésztelephez. Mindhárman erősen kapcsolódtak az európai antik-keresztény kultúra hagyományos képi formáihoz, témáik az antik mitológia és Biblia köréből merítettek, amelyeket az aktuális hidegháborús viszonyokhoz igazítva gondoltak újra. Rendkívüli technikai tudásukban is a régi mesterek kifejezésmódját követték. Archaizáló mágikus realizmusuk egyenlő távolságban állt a neoavantgárd törekvéseitől és a „hivatalos” művészet dekoratív modernizmusától. A kutatás célja e három életmű feltárása, bemutatása és beágyazása a korszak magyar és egyetemes művészetébe.

A kutatócsoport tagjai értekeznek a Képező Galériában, Budapesten (2025. január 28.)

Az életművek feldolgozása három szinten történik:

1. 1. Biografikus: a művészi pályák adatszerű tisztázása;
2. Komparatív: a három életmű összehasonlító, ikonográfiai elemzése;
3. Ikonológiai: az életművekben újraértelmezett antik és keresztény ikonográfiai motívumok értelmezése a korszak magyar és nemzetközi képzőművészetének kontextusában, és ezáltal tágabb, ikonológiai jelentésük feltárása. 

A vizsgált grafikusok művészeti törekvéseikben közös:

1. a nyomtatott grafika mint művészi médium hangsúlya;
2. archaizáló (középkori-reneszánsz, népies) formanyelv alkalmazása;
3. figurális-narratív elbeszélésmód;
4. klasszikus antik-keresztény ikonográfiai formák modernizált, aktualizált feldolgozása;
5. groteszk, (ön)ironikus hangnem.

A kutatócsoport célja a Kádár-kori művészet összképének differenciálása, azáltal, hogy a grafikai életműveket párhuzamba állítják a többi képzőművészeti ággal, és belehelyezik azt a korszak művésztelepi intézményrendszerébe. Alaphipotézisük szerint az 1957–1989 közötti időszak képzőművészetének motivikus, ikonográfiai gazdagsága leginkább a grafika körében, itt középpontba állítható életműveken keresztül vizsgálható leginkább. Alapvető kérdéseik arra irányulnak, hogy miként gondolták újra a korszak alkotói (a kiemelt három művész példáján keresztül) a tradicionális antik-keresztény ikonográfiai témákat? Hogyan ágyazhatóak azok bele a korszak szélesebb hazai és egyetemes művészeti törekvéseibe?

Látogatás a Szlovák Nemzeti Galéria (SNG) grafikai gyűjteményében, Pozsonyban (2025. február 5.)

A téma kutatásának művészettörténeti jelentőségét az adja, hogy három olyan kiemelkedő alkotóról van szó, akiknek életműve alig feltárt. A kutatás jóval túlmutat a három életmű feldolgozásán, mert eredményei hozzájárulnak a Kádár-kori művészet egészének mélyebb és árnyaltabb feltárásához, és ahhoz, hogy ezen belül világosabbá váljon a lokális központok szerepe és jelentősége. Minthogy figurális-narratív grafikusokról van szó, akiknek munkássága erősen kötődött az európai antik keresztény mitológiához, hangsúlyos a kutatás edukációs horizontja, amely a fiatal korosztály számára a hagyományos témák egyéni feldolgozásának lehetőségét példázza, amellett pedig lehetőséget ad a klasszikus grafikai technikák megismerésére. Ezért a kutatás eredményei nemcsak tudományos platformokon jelennek meg, hanem azok kifejezetten múzeumpedagógiai hasznosítása is fontos törekvés.

A kutatócsoport vezetője:

Dr. habil. Révész Emese művészettörténész, az ELTE Modern és Jelenkori Művészettörténeti Tanszék vezetője

A kutatásban résztvevő állandó munkatársak:

Dr. Horváth Gyöngyvér művészettörténész, kurátor, független kutató
Képiró Ágnes művészettörténész-muzeológus, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa
Madár Mária művészettörténész-muzeológus, az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa

A kutatócsoport munkáját segítő kollégák a Damjanich János Múzeum részéről:

Baloghné Borbély Brigitta, Barláné Kulánda Krisztina, Csiszár Róbert, Major Zoltán, Mészáros Klára, Sági Pál, Szebenyi Nándor, Szecskó Emília, Székács Szidónia, Széplaki Szilárd, Tellér András

Külső partnerek:

Hegedüs Márton, Képező Galéria, Rum Attila, Szender Ákos, Szolnoki Művésztelep